A napokban volt a blogom születésnapja, amiről teljesen megfeledkeztem, mert pont egy javító zárthelyi dolgozatot írtam ünneplő bejegyzés helyett... de szerencsére más bloggerinák jobban odafigyelnek a hasonló évfordulókra. Így esett, hogy Réta - kinek blogja január elsején ünnepli az első évfordulóját - karon fogta Dorkát, és közösen megalkották a Klasszikus Olvasási Kihívást, ami #olvassvelünkklasszikust hashtag alatt lesz elérhető a különböző közösségi oldalakon.
Játékszabályok, nagyon röviden:
Figyelem, meglepő tényező: most klasszikus műveket kell olvasni. Hogy ősi klasszikus vagy modern, az már lényegtelen, amennyiben a könyv legalább 120 oldalas, valamint beleillik a játékhoz tartozó táblázat valamelyik feladatkörébe.
Első körben választani kell a színkódozott táblázatról 1 színsort (kék, piros, sárga vagy zöld), mely mezőihez a legrokonszenvesebb feladatok tartoznak. Középen található a mindenki számára közös feladat: elolvasni egy olyan klasszikus művet, amely valamelyik szponzor, vagyis az Európa vagy Lazi kiadó gondozásában jelent meg. Az oldalsó lila mezők pedig párban érvényesek: kettővel lehet kiváltani egyet a fő színhez tartozó feladatok közül.
Aztán, ha végeztél a választott színsorod feladataival, nyugodtan belevághatsz a többi sorba, hogy minél több pontot érj el a játékban. Emellett képeket is megoszthatsz a játékosokkal instagramon vagy a kihívás zónájában, ezek szintén pluszpontokat jelentenek.
Pontozás:
minden fő mező = 10 pont
minden bónusz mező = 5 pont
1 teljes sor = 20 pont
1 fénykép = 1 pont (max. 10 számítható be)
Hogy miért fontos pontosan vezetni a pontozást? Mert a két szponzor felajánlott pár nyereménykönyvet is: Bohumil Hrabal Sörgyári capriccioját, Jane Austen Büszkeség és balítéletét, valamint egy meglepetés regényt is. A játék 2018. január 1-től 21-ig tart, további részletekért pedig nézz be a HaBár, a könyves kocsmába vagy az Anya olvas blogba, ahol egy google űrlap is vár a jelentkezőkre, amit január 24-éig tudsz kitölteni.
Terveim a KÉK sorhoz:
#1 magyar író regénye: Nero, a véres költő
Kosztolányi tagadhatatlanul a kedvenc klasszikus magyar íróm, így nem volt kérdés, hogy valahogy besuvasztom valamelyik művét. Ez a regénye például évek óta porosodik a polcomon olvasatlanul. Az Asterix tizenkét próbája óta imádom az ókori Római Birodalommal kapcsolatos történeteket, ezért fogalmam sincs, miért halogattam idáig a könyv elolvasását, de most eljött az idő, hogy megtudjam, mekkora művész pusztult el Néróban.
Fülszöveg:
Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kíséreli meg kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.
Kosztolányi regényében nem a jelen elől menekül, nagyon is kora problémáinak lényegéhez nyúl. A diktatúrák kialakulását emberi szempontból tárja föl: megmutatja, kik azok, akikből az ilyen idők főszereplői lesznek, és miért. Az emberben rejlő rossz történelmi szerephez jutásának már a kezdetén pontos és érvényes látleletet ad, miközben a művészetnek a túléléshez szükséges nélkülözhetetlenségét bizonyítja.
Lazi, Szeged, 2002.
234 oldal.
#2 a 18. században jelent meg: Szodoma százhúsz napja
Ehhez a feladathoz de Sade márki 1785-ös írását választottam, mert a Sade márki játékai c. film óta izgatja a fantáziámat ez a polgárpukkasztó fickó. Magam is kedvelem a vérlázító témákat, amennyiben nem csap át ripacskodásba a dolog - és nagyon ajánlom, hogy ez a mű ne csapongjon semerre a legjobb helyeken kívül.
Fülszöveg:
De Sade márki azon kevesek közé tartozik, akiknek neve fogalommá vált. E gátlástalan libertinus művei egészen a huszadik századig tabunak számítottak. Életműve azonban több, mint egy torz nemiségű ember perverz önkifejezése. Sade nagysága a tagadásban van: gyilkos iróniával kezdi ki minden morális kategóriát. Szereplőinek tettein és a szájukba adott filozófián keresztül tagadja a hatalom és az egyház - e két gyűlölt intézmény - által szentesített erkölcsöket. Nála nincsen jó és nincsen rossz, az ember az erősebb jogán minden szenvedélyét kiélheti, még úgy is, hogy a gyengébb szenvedéséből meríti a kéjt. E híres-hírhedt könyve egy előkelő társaság négy hónapját jeleníti meg, akik ezen a százhúsz napon régi történetek elmesélésével és a gyakorlatban is a legkülönfélébb perverzióknak élnek.
Sade márki fantáziája e műben olyannyira rájárt a szexuális és egyéb testi perverziókra, hogy az utókor az ő nevéből képezte a szadizmus fogalmát. Ezt a könyvet tehát csak azoknak a felnőtt olvasóknak ajánljuk, akik szilárd értékrenddel bírnak, a mű pornográf tartalmától és durvaságától el tudnak vonatkoztatni, s meglátják benne a rokokó világ túláradó szexuális fantáziáját, egyben kíváncsiak egy lázadó író filozófiájára, aki tulajdonképpen magát a létet utasította el.
Lazi, Szeged, 2012.
456 oldal, fordította Vargyas Zoltán.
#3 Amerikában játszódik: Ne bántsátok a feketerigót!
Hányszor láttam már a filmet? Ki számolja? Felnőtt fejjel találtam rá, és nagyon megszerettem, szóval ideje tenni egy próbát a könyvvel is. Plusz igyekszem minél vegyesebben összeállítani ezt a listát, így Harper Lee személyében gondoltam képviseltetni a női nemet.
Fülszöveg:
Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát.
A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra...
Geopen, Budapest, 2015.
432 oldal, fordította Pordán Ferenc.
#4 történelmi regény: Nyugaton a helyzet változatlan
Bár Erich Maria Remarque regényéhez a molyon nem tartozik "klasszikus" címke, szerintem egyetértünk abban, hogy ritkán jön szembe ennél közismertebb klasszikus háborús történet az emberrel. Igen, igen: többször láttam mindkét filmadaptációját, és ez is régóta szomorkodik olvasatlanul az ágyam melletti polcon. Rajta hát, bőgjünk együtt!
Fülszöveg:
Erich Maria Remarque 1898-ban született, s a tanárképző padjából került az első világháborúba. Húszéves korában szerelt le. Ő és társai, akikkel egyszerre vonult be, semmi egyebet nem láttak a világból, csak az iskolát és a frontot. A Nyugaton a helyzet változatlan az ő szenvedéseik és kiábrándulásuk története. Hőse, Paul Bäumer, csak apró vonásokban különbözik társaitól. A lövészárok élete nagyjából egyforma emberekké gyúrja őket. A front iszonyata mindent kiéget belőlük, egyetlen erényük, egyetlen kincsük marad: a bajtársiasság.
Megrázóan igaz, őszinte írás ez a regény. Óriási sikerét kétségtelen értékei mellett annak is köszönhette, hogy megjelenésekor már szükséges volt a belőle harsogó figyelmeztetés: íme, valójában ez a háború, vigyázzatok, nehogy újra besoroljanak benneteket! Hiszen ekkoriban egy müncheni sörház asztalai mellett már a második világháború sikerére isznak az osztrák káplár hívei. De ami ebben a sodró lendületű regényben a humánum magas hőfokán megfogalmazódik, ma is eleven problémája az emberiségnek, s még sokáig nem veszíti érvényét.
Európa, Budapest, 1985.
200 oldal, fordította Benedek Marcell.
#5 közös mező: Orlando
Eddig a napig csupán Az éveket olvastam Virginia Woolftól, és feltétlenül változtatnom kell ezen az állapoton. Az Orlando jó választásnak tűnik, mert sok kedvenc youtuberem, többek között Jen Campbell is áradozott már róla eleget. Ráadásul a Lazi és az Európa kiadó is megjelentette magyarul, szóval meglátjuk, melyiket találom meg a könyvtárban.
Fülszöveg:
Orlando, a költői hajlandóságú, gyönyörű nemesifjú az Erzsébet-kori Angliában látta meg a napvilágot. Életében szerepet kap Shakespeare, kalandjai során megismerkedik és kapcsolatba kerül egy szép, de csapodár orosz hercegnővel, magával a királynővel, a nagy Erzsébettel, a londoni alvilág számos tagjával, egy előkelő román hölggyel, a török szultánnal, egy csapat vándorcigánnyal. Törökországban nemet vált, majd Angliába hazatérve átcsöppen a XVIII. századba s a korabeli irodalmi szalonokba. A század nem nyeri el tetszését, átvált a XIX.-be - mind közül a legálszentebbe, a dagályos építészet, a krinolinok és a jegygyűrűk világába. Férjhez megy, s végre kiadják több száz éven át készült remekművét, egy hosszú költeményt. Utoljára a XX. században látjuk, hever az ősi otthon tölgyfája alatt, próbál rendet tenni sokféle megtestesülése között, s várja haza férjét, a hajóskapitányt - akiről talán csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy férfi-e valóban.
Különös, szertelen, merész regény - tónusa néha elbűvölő, néha infantilis, aztán maróan szatirikus meg egészen személyes is, s mintha azt üzenné, mindnyájan androgünök vagyunk, s nem mindig tőlünk függ, hogy melyik "nemünk" dominál.
Európa, Budapest, 2004.
268 oldal, fordította Szávai Nándor.
- vagy -
Lazi, Budapest, 2012.
234 oldal, fordította Gyergyai Albert és Szávai Nándor.
Köszönöm a figyelmet, szeretettel várlak ITT is meg OTT is, és ne felejtsd le azt az egy darab ékezetet az #olvassvelünkklasszikust hashtagről! S ha már klasszikusokról van szó, a mai bejegyzést egy témába vágó örökzölddel zárom, egyenesen a jó öreg '70-es évekből.
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése