2016/01/18

kályha | vers Sylviával

Sylvia Plath: Purple Thristle
(bíbor aszat)
Csábítóan ég a tűzhely.
Elfújhatod a lángot, a látványt, a meleget,
de a hang megmarad,
a sistergés, mint a súrlódás télen
a szántalp és a hegyoldal között.
Minden ajtót bereteszeltél,
a fáradt levegő is kint rekedt,
hiába kopogtat,
a kályha dala elnyomja a szavakat.

Néha megpróbálod
elhessegetni a tényeket, az ötletet,
de a súlya visszahúzza,
élesen koccan a padlón.
Nem törik össze, csak a lábadhoz gurul
és vár, akár a gáz,
türelmesebb nálad,

és alig múlt tegnap, máris itt a pirkadat.
Vékony bőrként hasad fel a horizont,
elmeként bomlik az idő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése